„Az akaraterő nem más, mint az a megingathatatlan elszántság, hogy végigcsináld, amit elhatároztál. Ha magam elé tűzök egy feladatot, tűnjék bármilyen jelentéktelennek is, elvégzem. Különben hogyan tehetnék szert arra az önbizalomra, amely lehetővé teszi, hogy ha úgy döntök, megcsináljak fontos dolgokat is?
…
Ezért aztán vigyázok, hogy ne kezdjek nehéz és célszerűtlen feladatokba. Szeretem, ha nyugodtan dolgozhatok, és marad időm a pihenésre is.”
George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere
Gazdagság ott jön létre, ahol az ember munkát fektet be.
” – A gazdagsághoz vezető utat akkor leltem meg, amikor elhatároztam, hogy mindennek, amit megkeresek, egy része az enyém, hogy megtartsam.
…
- De amit keresek, az mind az enyém?! Nem? – mondtam megütközve.
- Egyáltalán nem – válaszolta. – Nem fizetsz a posztószövőnek? Nem fizetsz a szandálkészítőnek? Nem fizetsz mindazért, amit eszel? Élhetsz Babilonban úgy, hogy ne költenél? Mennyi volt a múlt havi kereseted? Mennyi volt a múlt évben? Ostoba! Mindenkinek fizetsz, önmagadat kivéve. Fajankó! Mások számára dolgozol. Ilyen alapon lehetnél rabszolga is, akit ura a munkájáért etet és öltöztet. Ha viszont kereseted egytizedét megtartod magadnak, mennyi pénzed lesz tíz év múlva?
- Annyi, amennyit egy évben keresek – válaszoltam nyugodtan, mert a számokkal mindig jól álltam.
- Te csak az igazság felét mondtad ki. Minden arany, amit megtakarítasz, a rabszolgád, és neked kell, hogy dolgozzék. Minden garas, amit megkeres, a szülötte, amely további pénzeket fialhat neked. Ha gazdag akarsz lenni, akkor fialnia kell annak, amit megtakarítasz, és a szülötteinek is fialniuk kell. Együtt kell segíteniük téged, hogy részed legyen abban a bőségben, amire vágysz. Most azt gondolod, semmivel fizetek neked nehéz éjszakai munkádért, ám ezerszeresen túlfizetlek, ha képes vagy megérteni a titkot, amibe beavattalak. Amit keresel, annak egy része a tiéd, hogy megtartsd. Ez legalább kereseted egytizede legyen, bármekkora kicsi legyen is az. Ha megengedheted magadnak, lehet több is. Fizess először magadnak! ne végy a szabótól és a cipésztől többet, mint amit megengedhetsz magadnak, és marad majd, hogy egyél, jótékonykodj és penitenciára is az isteneknek. A gazdagság, hasonlatosan a hatalmas fához, piciny magoncból nő ki. Az első megtakarított garasod az a magocska, melyből idővel kinő gazdagságod hatalmas fája. És minél lelkiismeretesebben gondozod, locsolod ezt a fát rendszeres megtakarításokkal, annál hamarabb pihenhetsz majd az árnyékában.”
Georg S. Clason: Babilon leggazdagabb embere
“A Szeszélyes Sors rosszindulatú istenség, aki tartósan senkit sem kényeztet. Ellenkezőleg! Szinte mindenkit tönkretesz, akit meg nem érdemelt kincsekkel halmozott el:
…
A gazdagság – hatalom. A gazdagság segítségével sok minden lehetségessé válik.
…
Lehetőséged van művelni mindazon dolgokat, melyekben örömét leli a test, a szellem és a lélek.
…
…úgy döntöttem, ha célomat el akarom érni, időre és tanulásra van szükségem.
Ami az időt illeti, minden emberfia bőséggel rendelkezik vele.
…
Ami a tudást illeti, hát nem arra tanítottak bölcs mestereink, hogy annak két fajtája van: az egyik, amit megtanulunk, és tudunk, a másik, ami a gyakorlásból sarjad ki, aminek eredményeként rájövünk, hogy mi az, amit még nem tudunk?
Ezért aztán elhatároztam, hogy kifürkészem, hogyan tehet az ember szert a gazdagságra, és ha már megfejtettem a titkot, célommá teszem, hogy gazdag legyek, és hozzáértően fogom csinálni a dolgot.”
(George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere)
Hálás vagyok azért, hogy ez idáig nem nyertem a lottón és kimondhatatlanul hálás vagyok azért, hogy rátaláltam a tanulás útjára. Továbbá hálámat és köszönetemet felyezem ki mindazoknak, akik lehetővé tették a számomra, hogy ebben a formában eljuttassam hozzád ezeket a gondolatokat.
Jó tanulást és Egy Jobb Életetet kívánok!
Balogh Árpád